azt hittük minden örökké tart, mindenki megkapott, amit akart.

magam sem tudom miért, de még a tegnap ellenére iis szeretem, még a tegnap ellenére iis őrülten szerelmes vagyok belé. de ez már nem működik. én ezt már nem akarom. én ezerszer jobban szeretném most őt távolról szeretnii. mint mikor Kriszti túllépett rajtam, vagy Fercsi megutált, esetleg Bendegúz nem kért többet a társaságomból. szóval igen, Őket mind szerettem, miután már nem volt értelme. nem tudom, nem tudom, nem tudom, mii lenne a legjobb.egyszerűen nekem ezt így nincs erőm folytatnii. véget meg aztán nem tudnék vetnii nekii véglegesen. tudom, ha szakítanánk, én lennék az akii már a második nap könyörög az újrakezdésért. annak meg mii értelme lenne?

nincs megoldás.

SKC a házban!

Ez egy vendégposzt, vagy minek hívják szakszerűen. Nem is ez a lényeg, hanem a mondandó.
Szeretem ezt a csicskát! Minden hülyeségével együtt. Még ha az elmúlt néhány napban csak vitáztunk is. Elég sok hülyeségen. Mindkettőnknek vannak hibái. A szomorú az, hogy mindkettőnknek ugyan az. Nem figyelünk eléggé a másikra. Pedig aztán nagyon sokat foglalkozunk egymással. Csak mindketten azzal, amit saját magunk gondolunk fontosnak, nem a másikat hallgatjuk meg. Makacsok vagyunk és emiatt önzőek. Bármennyire úgy tűnik, valójában nem. Sok rossz dolgon mentem át én is, de ezzel nem vagyok egyedül. Feldolgozom őket idővel, ezért vannak hullámvölgyeim. El kell felednünk a múltbéli sérelmeinket, hogy egy közös jövőt hozzunk létre. Ez majd változik, ha változtatunk.
Egymásért. Értünk. Kettőnkért. A szerelmünkért.

mert ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás.

igen, élek még. pedig konkrétan nincs mit írnom, maximum panaszkodnii tudnék, arról viszont épp ma hoztam döntést, hogy leszokok. mármint arról a bizonyos témáról való panaszkodást.

két napot apuunál voltam. érdekes volt. hiányzott már. úgy maga az érzés iis. mivel tegnap korán aludtam el, reggel 7-kor már fent voltam. 8 körül átkuckóztam apa mellé, és együtt néztük a TV-t. aranyos volt. aztán kávéztunk mamiival, meg reggeliztünk. segítettek a pixword-sben, tulajdonképp egész jól elvoltunk. ma valószínűleg itthon leszek, tanulgatok, kreatívkodok picit, meg ilyesmik. meg ma pl a blogomat szeretném picit átalakítgatnii. szóval nekii iis állok.

rég írtam. megint.

nem érdekel a véleménye. az egyetlen dolog, amiit teszek az az, hogy megcáfolom a jövőképet, amit elém tárt. mert egy szűklátókörű felső tízezerbeli csicska, akii nem tudja, miilyenek a jelenlegii lehetőségek tanulás szempontjából. egyszerűen nem tudom fefognii, hogy lehet valakii ennyire tapintatlan és szégyentelen, ennyire borzasztóan begyöpösödött, és alpárii. főleg úgy, hogy emellett sokat gondol magáról. képtelenségnek gondolom azt, hogy megengedje magának ezt a stílust, hiszen borzasztóan beleélii magát a szerepébe, játssza a mártírt, és azt gondolja, mindent tud rólam, és ítélkezhet felettem. egyetlen dolog akasztott kii, amire bánom, hogy nem reagáltam a kellőképp kiérdemelt stílusban. az a téma nagyon kiakasztott, hisz semmit nem tud, nem látta, kivel mit tettem és hogyan. egy szónak iis száz a vége: egy borzasztóan kicsinyes viselkedés szemtanúja voltam, de ennek ellenére tartottam a formám - ahogy viselkednek velem, úgy teszem azt én iis, ha nem lekezelőbben.

múlt.

a maii napii kupaküzenetem az volt, hogy írjak egy szerelmes levelet. olyasmit írok tulajdonképp. kezdjünk nekii. huhh..

a b

Drága Dávid!

sajnálom, hogy anno 2010-ben megtaláltalak, te nálam sokkal jobbat érdemeltél. és tádáá. szinte villámcsapásra jött Petra. vagy mégsem? most nézem a facebookot. ugyan letiltottál Petra miatt, de Ő nem tiltott le. érdekes. majd mesélsz, ha úgy hozza a sors. addig iis a legboldogabb életet kívánom neked. sokkal jobb emberekkel, mint én.

a b

Egyetlen Krisztinám!

hirtelen nem tudom, mit iis írhatnék. anyámon kívül az egyetlen nő vagy, akii összetört. és hidd el, nem vígasztal a tudat, hogy valószínűleg én iis megtettem veled. bevallom, egy ideig borzasztó volt boldognak látnom téged, most mégis örülök az örömödnek. no de neked ez nem elég, nem igaz? te mindig találsz kifogásokat. hisz a bolond iis látja, ugyanabból a fajtából valók vagyunk. épp ezért nem fértünk össze. ez ilyen.

a b

Drága Öcsém!

a világ legnagyobb butaságát követtük el! örülök, hogy helyrehoztuk! holnap elseje. hidd el, ha te nem iis, én ott leszek... és fáj a szívem ezért. tavaly iis ott voltunk, bár nem egy időben, idén mégis nélkülöznie kell téged a zsinagógának. én majd helyette iis sírok keservesen. remélem, te jól vagy!

a b

Kedves Gergő!

ugyan már... ezt mii sem gondoltuk komolyan... én fiatal voltam, te pedig kiszámítható. elhamarkodtuk. most pedig már nincs jelentősége. feleslegesek voltunk.

a b

Kende!

dögölj meg.

a b

Édes Viktor!

sajnálom! mást nem tudok mondanii, a baj nem veled, hanem velem van. túlságosan önző vagyok hozzád, így képtelen lennék úgy szeretnii téged, ahogy megérdemled. a te leveled siralmas, hisz a kapcsolatunk iis az volt - megjegyzem, nem miattad -. sajnálom a bánatot, amiit én okoztam neked. sajnálom, hogy nem voltam képes megbecsülnii téged. 

a b

Kedves Bendegúz!

megtanítottál arra, hogy az emberek igen iis tudnak önzőek lennii. érzelmeket kínáltam fel, míg te megtagadtad tőlem a sajátjaidat. nekem nem ment, majd egy kicsit belehaltam. de túléltelek. és sokmindent megtanítottál. ezért köszönöm a veled el nem töltött hónapokat.

a b

Még magam sem tudom, hogy kezdhetném a Te leveled.

a tied egy szempontból más, mint a többi. mi szerettük egymást, de másféle idősíkokban. ilyenkor mii történik? megmondom: hónapokig szenvedtünk. már késő volt. de nem sajnálom. amiit velem tettál, az mindent felülmúl. undorítóan viselkedsz a maii napig, és remélem azért nem mersz a szemembe néznii, mert szégyelled magad. én egy ideig azért nem mertem a tiedbe. most már mindenféle félelem nélkül pofán tudnálak basznii. de ez nem az én műfajom. kevesebbek vagyunk egymáshoz, hogy ezt megtegyem.

a b

Drága Kicsii annó Társam!

ne hidd, hogy néha nem jutsz eszembe. hogy, ne jutnál... több voltál, mint bárkii más, mégiis kevesebb mindenkiinél. tudom, ez a legfájdalmasabb. nekem iis fáj. jó voltál. én pedig a legrosszabb, akiit kívánhattál. remélem szebb életed lesz. nálam csak szebb lehet.

a b

Kedves Úrfii!

itt már nem tudom, mit mondjak. ez már a végnek a vége. annyira nem becsültél, hogy utána hiába iis szerettük egymást, egyszerűen képtelen voltam bármiit iis tennii érted. a világ legnagyobb groteszksége volt, hogy ezt a becenevet adtam neked. fogalmad sincs arról, mennyire nem volt értelme semmiinek. tudod minek örülök? a verseknek. a leggyönyörűbb verseket írtuk egymáshoz. csak az a baj, hogy szavak voltak. értelmük pedig ezeknek a szavaknak sem volt...

a b

Bébsz!

sosem fogom elfelejtenii, mii a különbség a barátii, és a szerelmes ölelésed közt. ahogy még sokminden mást sem. együtt nőttünk fel magunkhoz abban a pár hónapban, bár én az utolsó szakaszban kicsit lemaradtam. ettől függetlenül, hiányzol, mint barát. bárcsak tudnám, mit hoz a holnap...

a b

Kedves Ákos!

azért... te iis baszódj meg!

a b

Szerelmem!

kicsit remegve írok neked. ezek után.. főleg, ha olvasod ezeket... borzalmas. és még ezek után gondolom, hogy van értelme féltékenykednem... hát neked iis lenne olyan alapon, amilyennel én teszem... mindennél jobban szeretlek. ha választhatnék a feljebb írt személyekkel töltött összes legboldogabb pillanatom és a veled töltött legrosszabb veszekedős-elalvás előtti pillanataink közül, gondolkodás nélkül a másodikat választanám. te vagy az értelmem. miattad vagyok, miattad létezek. te vagy a napjaim kitöltője, az éjszakaii csillagaim, a cigarettám reggelente. semmii vagyok nélküled. a világom vagy, a világmindenségem. az egyetlen boldogságom amii érhet. a mosolyom vagy. a könnyeim. a bambulásom, amiit szeretsz. vagy épp a nevetésem hangja. te vagy az egyetlen, a mostanii, az, akii tényleg fontos. te vagy az Igazii. te vagy az élet.