XX.

Annyii a tortenes hogy mar magam sem tudom mit erdemes leirnom. Nem fogok tobbe megtornii mert nem erzem erdemesnek. Persze most hazudok. Ha zokognii tamad kedvem, miert ne zokognek? Lenyegtelen.
Apaval megyunk a papahoz. Hianyzik. Faj. Sokat gondoltam ra. Indulunk...

cigarettes after sex.

tegnap ilyenkor megakartam halnii. most már van elég életerőm, hogy blogoljak. meg, hogy éljek lel.

amúgy nem tudom, mit írjak. vagy, hogy akarok e egyáltalán bármiit iis írnii. arra gondoltam, hogy priváttá teszem a blogom, bűr nem sokan olvassák. konkrétan nem tudok olyan személyt, akii olvasná... :"D

mindegy iis.

furcsa a világ. de komolyan. hogyan képes az ember egyik pillanatról a másikra kibuknii. hogyan képes az ember egy nap alatt 100, meg 1000 emóciót éreznii. és még sorolhatnám... valamii van. néha olyan dolgokon járatom az agyam, hogy az még számomra iis hihetetlen. hű.

tiszta sor.

ebben a pillanatban mindent megértettem. azt, hogy miért pont Ő, és miért nem más. hogy miért nem tudom elengednii, hogy miben különbözik bármelyik másik fiútól, és, hogy most mégis mii történik. Huba a sorsom. Huba egy legalább annyira rossz ember, mint amennyire én rossz vagyok. és hiába keresnék bárkii mást. hiába szeretett Tomii teljes szívéből, és hiába örülök az apró bókoknak a "jó fiúktól". nekem pont Hubára van szükségem. vele nem unalmas semmii, Ő egyszerre kápráztat el, és küld a pokolba egyaránt. Ő képes ráfókuszálnii a  fekete-fehér képre, és nem kifestenii akarja azt. Mert Ő tényleg az igazii. bármilyen iis, nekem pontosan rá van szükségem.

azt hittük minden örökké tart, mindenki megkapott, amit akart.

magam sem tudom miért, de még a tegnap ellenére iis szeretem, még a tegnap ellenére iis őrülten szerelmes vagyok belé. de ez már nem működik. én ezt már nem akarom. én ezerszer jobban szeretném most őt távolról szeretnii. mint mikor Kriszti túllépett rajtam, vagy Fercsi megutált, esetleg Bendegúz nem kért többet a társaságomból. szóval igen, Őket mind szerettem, miután már nem volt értelme. nem tudom, nem tudom, nem tudom, mii lenne a legjobb.egyszerűen nekem ezt így nincs erőm folytatnii. véget meg aztán nem tudnék vetnii nekii véglegesen. tudom, ha szakítanánk, én lennék az akii már a második nap könyörög az újrakezdésért. annak meg mii értelme lenne?

nincs megoldás.

SKC a házban!

Ez egy vendégposzt, vagy minek hívják szakszerűen. Nem is ez a lényeg, hanem a mondandó.
Szeretem ezt a csicskát! Minden hülyeségével együtt. Még ha az elmúlt néhány napban csak vitáztunk is. Elég sok hülyeségen. Mindkettőnknek vannak hibái. A szomorú az, hogy mindkettőnknek ugyan az. Nem figyelünk eléggé a másikra. Pedig aztán nagyon sokat foglalkozunk egymással. Csak mindketten azzal, amit saját magunk gondolunk fontosnak, nem a másikat hallgatjuk meg. Makacsok vagyunk és emiatt önzőek. Bármennyire úgy tűnik, valójában nem. Sok rossz dolgon mentem át én is, de ezzel nem vagyok egyedül. Feldolgozom őket idővel, ezért vannak hullámvölgyeim. El kell felednünk a múltbéli sérelmeinket, hogy egy közös jövőt hozzunk létre. Ez majd változik, ha változtatunk.
Egymásért. Értünk. Kettőnkért. A szerelmünkért.

mert ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás.

igen, élek még. pedig konkrétan nincs mit írnom, maximum panaszkodnii tudnék, arról viszont épp ma hoztam döntést, hogy leszokok. mármint arról a bizonyos témáról való panaszkodást.

két napot apuunál voltam. érdekes volt. hiányzott már. úgy maga az érzés iis. mivel tegnap korán aludtam el, reggel 7-kor már fent voltam. 8 körül átkuckóztam apa mellé, és együtt néztük a TV-t. aranyos volt. aztán kávéztunk mamiival, meg reggeliztünk. segítettek a pixword-sben, tulajdonképp egész jól elvoltunk. ma valószínűleg itthon leszek, tanulgatok, kreatívkodok picit, meg ilyesmik. meg ma pl a blogomat szeretném picit átalakítgatnii. szóval nekii iis állok.

rég írtam. megint.

nem érdekel a véleménye. az egyetlen dolog, amiit teszek az az, hogy megcáfolom a jövőképet, amit elém tárt. mert egy szűklátókörű felső tízezerbeli csicska, akii nem tudja, miilyenek a jelenlegii lehetőségek tanulás szempontjából. egyszerűen nem tudom fefognii, hogy lehet valakii ennyire tapintatlan és szégyentelen, ennyire borzasztóan begyöpösödött, és alpárii. főleg úgy, hogy emellett sokat gondol magáról. képtelenségnek gondolom azt, hogy megengedje magának ezt a stílust, hiszen borzasztóan beleélii magát a szerepébe, játssza a mártírt, és azt gondolja, mindent tud rólam, és ítélkezhet felettem. egyetlen dolog akasztott kii, amire bánom, hogy nem reagáltam a kellőképp kiérdemelt stílusban. az a téma nagyon kiakasztott, hisz semmit nem tud, nem látta, kivel mit tettem és hogyan. egy szónak iis száz a vége: egy borzasztóan kicsinyes viselkedés szemtanúja voltam, de ennek ellenére tartottam a formám - ahogy viselkednek velem, úgy teszem azt én iis, ha nem lekezelőbben.

múlt.

a maii napii kupaküzenetem az volt, hogy írjak egy szerelmes levelet. olyasmit írok tulajdonképp. kezdjünk nekii. huhh..

a b

Drága Dávid!

sajnálom, hogy anno 2010-ben megtaláltalak, te nálam sokkal jobbat érdemeltél. és tádáá. szinte villámcsapásra jött Petra. vagy mégsem? most nézem a facebookot. ugyan letiltottál Petra miatt, de Ő nem tiltott le. érdekes. majd mesélsz, ha úgy hozza a sors. addig iis a legboldogabb életet kívánom neked. sokkal jobb emberekkel, mint én.

a b

Egyetlen Krisztinám!

hirtelen nem tudom, mit iis írhatnék. anyámon kívül az egyetlen nő vagy, akii összetört. és hidd el, nem vígasztal a tudat, hogy valószínűleg én iis megtettem veled. bevallom, egy ideig borzasztó volt boldognak látnom téged, most mégis örülök az örömödnek. no de neked ez nem elég, nem igaz? te mindig találsz kifogásokat. hisz a bolond iis látja, ugyanabból a fajtából valók vagyunk. épp ezért nem fértünk össze. ez ilyen.

a b

Drága Öcsém!

a világ legnagyobb butaságát követtük el! örülök, hogy helyrehoztuk! holnap elseje. hidd el, ha te nem iis, én ott leszek... és fáj a szívem ezért. tavaly iis ott voltunk, bár nem egy időben, idén mégis nélkülöznie kell téged a zsinagógának. én majd helyette iis sírok keservesen. remélem, te jól vagy!

a b

Kedves Gergő!

ugyan már... ezt mii sem gondoltuk komolyan... én fiatal voltam, te pedig kiszámítható. elhamarkodtuk. most pedig már nincs jelentősége. feleslegesek voltunk.

a b

Kende!

dögölj meg.

a b

Édes Viktor!

sajnálom! mást nem tudok mondanii, a baj nem veled, hanem velem van. túlságosan önző vagyok hozzád, így képtelen lennék úgy szeretnii téged, ahogy megérdemled. a te leveled siralmas, hisz a kapcsolatunk iis az volt - megjegyzem, nem miattad -. sajnálom a bánatot, amiit én okoztam neked. sajnálom, hogy nem voltam képes megbecsülnii téged. 

a b

Kedves Bendegúz!

megtanítottál arra, hogy az emberek igen iis tudnak önzőek lennii. érzelmeket kínáltam fel, míg te megtagadtad tőlem a sajátjaidat. nekem nem ment, majd egy kicsit belehaltam. de túléltelek. és sokmindent megtanítottál. ezért köszönöm a veled el nem töltött hónapokat.

a b

Még magam sem tudom, hogy kezdhetném a Te leveled.

a tied egy szempontból más, mint a többi. mi szerettük egymást, de másféle idősíkokban. ilyenkor mii történik? megmondom: hónapokig szenvedtünk. már késő volt. de nem sajnálom. amiit velem tettál, az mindent felülmúl. undorítóan viselkedsz a maii napig, és remélem azért nem mersz a szemembe néznii, mert szégyelled magad. én egy ideig azért nem mertem a tiedbe. most már mindenféle félelem nélkül pofán tudnálak basznii. de ez nem az én műfajom. kevesebbek vagyunk egymáshoz, hogy ezt megtegyem.

a b

Drága Kicsii annó Társam!

ne hidd, hogy néha nem jutsz eszembe. hogy, ne jutnál... több voltál, mint bárkii más, mégiis kevesebb mindenkiinél. tudom, ez a legfájdalmasabb. nekem iis fáj. jó voltál. én pedig a legrosszabb, akiit kívánhattál. remélem szebb életed lesz. nálam csak szebb lehet.

a b

Kedves Úrfii!

itt már nem tudom, mit mondjak. ez már a végnek a vége. annyira nem becsültél, hogy utána hiába iis szerettük egymást, egyszerűen képtelen voltam bármiit iis tennii érted. a világ legnagyobb groteszksége volt, hogy ezt a becenevet adtam neked. fogalmad sincs arról, mennyire nem volt értelme semmiinek. tudod minek örülök? a verseknek. a leggyönyörűbb verseket írtuk egymáshoz. csak az a baj, hogy szavak voltak. értelmük pedig ezeknek a szavaknak sem volt...

a b

Bébsz!

sosem fogom elfelejtenii, mii a különbség a barátii, és a szerelmes ölelésed közt. ahogy még sokminden mást sem. együtt nőttünk fel magunkhoz abban a pár hónapban, bár én az utolsó szakaszban kicsit lemaradtam. ettől függetlenül, hiányzol, mint barát. bárcsak tudnám, mit hoz a holnap...

a b

Kedves Ákos!

azért... te iis baszódj meg!

a b

Szerelmem!

kicsit remegve írok neked. ezek után.. főleg, ha olvasod ezeket... borzalmas. és még ezek után gondolom, hogy van értelme féltékenykednem... hát neked iis lenne olyan alapon, amilyennel én teszem... mindennél jobban szeretlek. ha választhatnék a feljebb írt személyekkel töltött összes legboldogabb pillanatom és a veled töltött legrosszabb veszekedős-elalvás előtti pillanataink közül, gondolkodás nélkül a másodikat választanám. te vagy az értelmem. miattad vagyok, miattad létezek. te vagy a napjaim kitöltője, az éjszakaii csillagaim, a cigarettám reggelente. semmii vagyok nélküled. a világom vagy, a világmindenségem. az egyetlen boldogságom amii érhet. a mosolyom vagy. a könnyeim. a bambulásom, amiit szeretsz. vagy épp a nevetésem hangja. te vagy az egyetlen, a mostanii, az, akii tényleg fontos. te vagy az Igazii. te vagy az élet.

hűűűű baszkii.. dolgoztam két napot, és ezzel 9K-t fogok kapnii. nagyon nagyon elfáradtam. :c és a nyáron többet nem iis megyek. xD de amúgy ez most elég hülyén hangzik, hogy "yay, két nap után kész vagyok" de nem. mivel napszámba mentem ezért tényleg nagyooonnn fárasztó volt.

a b

más. rájöttem, hogy a szeptemberem rohadt ütős lesz. új osztály, ezért az első hét talán laza lesz. :D remélem Hubu az osztálytársam lesz. :3 aztán 11-én slam poetry verseny, ahova...

...jelentkeztem.

még nem tudom, mii fog belőle kii sülnii, de meglátjuk.

utána szüretii feszt, azon belül 19-én KISCSILLAG koncii, amiit elképesztően várok. ~*o*~

végül 25-én egy laza iparosbulii, ahova mindenképp elmegyek. :3

a b

más.

tegnap találkoztm Rajmunddal, akiinek csináltam a haját. jóarcnak tűnik, és várom, hogy folytassam a haját, de esélytelen, hogy ma kiimegyek. :c

a b

megint más. :D

vasárnap valószínűleg bonyhádon alszok. :3 vigyáznom kell 3 kisgyerkőcre és már várom. :3 yay, remélem kirii lesz. :3

asszem más most nincs nagyon. meg hát elég fáradt iis vagyok a blogoláshoz. :c de majd írok, ha lesz valamii.. :3

butus.

jaj, el felejtettem említenii, hogy reggel hozok egy kis home-made plüss bejegyzit.

annak a fasznak megvarrtam a kedvenc állatát a névnapjára...

do you love me?

- ha szakítottam volna veled pénteken... szombaton megdugtál volna valakiit?

- igen, de te hiányoztál volna.

a b

miért gondolod, hogy ez jelent iis bármit? miért gondolod, hogy le kellene nyelnem mindezt? az életemet adnám érted. néha többet iis. annyii mindent megengedek neked. annyii mindent megteszek érted.

tudom.

tudom, mennyii hibám van. a folyamatos hisztizés, a nyavajgásaim, a féltékenykedés, a nyűglődésem, az, hogy nem mindig akarok szexelnii.

olyan dolgokat veszek már hibának, amii természetes.

természetes lenne valakiinek, akii szeret.

ilyenkor nem tudom mit érzel.

hisz te mondtad.

ilyenkor egyre kevésbé érzed, hogy szeretsz.

túl sokat kérek?

sokat azzal, hogy azt várom, megbecsülj?

ilyenkor hol maradok?

bárcsak lettem volna akkor önző...

akkor, mikor azt mondtad, elhagysz, mert jobbat érdemlek.

elvakít a szerelem.

utállak szeretnii.

most Te vagy önző, így én miért ne lennék az?

annyira fáj, hogy ezt teszed velem.

emlékszel mit mondtam?

hogy kifeküdnék az esőre. Te persze egyből kijavítottál, hogy ez helytelen. akkor iis megtenném. akkor nem csak a lelkem fázna, az egész testem átjárná a hidegség, amit belül érzek.

meg sem próbálod megértenii.

azt sem tudod, mii bajom.

megismertél egy olyan korszakomban, amiikor semmii nem szabott gátat, senkii nem mutatta meg, hol van a határ, és én kiélveztem mindazt, amiit tudtam.

te ezt láttad meg belőlem.

egy vidám lány voltam, akii bár utálta az embereket, mégis elszívta tőlük a boldogságot, hogy csak egy percre iis érezze mit iis jelent igazából. és igen, belőled iis kiszívtam. kár volt, tudom, mélységesen sajnálom.

még mindig azt érzem amiatt büntetsz.

de én azóta visszaestem.

már sehonnan sem érzem a boldogság szikráját sem.

és az egész annyira tragikus.

annyira el vagyok veszve.

a b

meg sem akarsz találnii...

sosem leszek eleg.

Neha tenyleg nem tudom mit csinaljak mar. En elhiszem, hogy szarul van, de konyorgom. En iis voltam mar szarul, ettolfuggetlenul akkor iis igyekeztem tartanii a normalis hangnemet es eljatszanii, hogy szinte semmii bajom.
Nem tudom, hogy most miattam van e ennyire rosszul, de en ugy gondolom, hogy mindent megteszek/megtennek azert, hogy ne legyen. Gyogyszert kerestem - nem volt. Kertem Tibiitol - nem volt fent. Kertem volna mastol - nem engedte. Miutan eszembe jutott azonnal foztem nekii teat - azota iis ott all. Kiteregettem - bar azt mindig en csinalom. Folyamatosan figyeltem ejjel, hogy van e valamii baja, folyton letoroltem a kiis homlokat, aztan elterveztem, hogy ma reggel en csinalok nekii reggelit. Erre egy komas pillanataban megkapom, hogy "ha lehet ma ne idegesits fel, mert csak minimalisan faj a fejem". Igazabol eloszor iis tisztan hallottam, de visszakerdeztem, hogy ez most komoly e. Nos. Ujra elmondta. Aztan persze masztam kii az agybol. Es kerdezte mii a baj.
Ha tudnam...
De sajnos ugy latszik en.

nincs ertelmem nelkuled.

Igen. Ismet potyogok.
Hajnal.
Te elobb alszol mint en.
Es nezlek.
A verejteket torlom le a homlokodrol.
Szar esten vagy tul, reg voltal ilyen rosszul.
Csend van. Figyellek.
Neha felszusszansz, megmozdulsz.
Puszil lehellek a melkasodra, ovakodok attol, hogy felebresszelek.
Felek, megis sikerulnii fog, igy elhuzockodok.
Tovabb nezlek, elmosolyodok, majd elfordulok.
Ekkor almodban mondod kii; szeretsz.
Merhetetlenul boldog vagyok, te elfordulsz az oldaladra.
Atolellek, a hatadra nyomok apro puszikat. Aztan ismet felek, nem akarlak felebresztenii.
Bar a tead kihult, az en szerelmem irantad egyre forrobb.
Szep almokat szerelmem.

potyogd az eleted..

Eletemben eloszor itok blogbejegyzest telorol ezert biztos vagyok benne hogy tele lesz hibaval. Leszarom.
Kicsit megint ketsegbe vagyok esve, kicsit nem tudom, hogyan iis allhatnek a dolgokhoz. Kicsit elvagyok keseredve es elont a letargia. Ha tudnam orvosolnii a helyzetet mar reg megtettem volna. De otletem sincs mit tegyek. Az eletem ismet vakvaganyra ert es nem tudom mii vagy kii jelentene a fenyt, amely ismet jo utra terit.
Egyedul vagyok.
Nincsenek barataim, a csaladomra nem szamithatok ilyen esetekben.
Jol esne egy frontin. Azzal legalabb aludnek es nem foglalkoznek a szanalmas eletemmel.
De termeszetesen ez nem megoldas. Nem mintha keresnek megoldast. Most ujra sodrodom.
Valakii sodrodna velem?

kidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet.

ez a két nap eléggé kikészített. egy kicsit el iis bizonytalanodtam, a maii reggelig. valamiért nem érzem stabilnak a kapcsolatunk, folyton ingázunk a nagyon jó és a nagyon rossz között, és tudom, hogy hol miattam, hol miatta van. amikor egyikünk tök jól érzii magát, a másik biztos, hogy épp azon gondolkozik, mikor hagyja már itt ezt a sok szart, mert akkor lenne a legkönnyebb. viszont többet beszélünk. nem csak a testiség az értékes, hanem ugyanúgy elfoglaljuk magunkat szellemileg, vagy épp hülyéskedünk, vagy bármii, amiihez nem köthető az erotika. és szerintem ezzel fejlődtünk valamilyen szinten.

de mégsem érzem biztonságban magam.

tudom, hogy rengeteg a számára 'műbalhénak' nevezett hisztéria, de ettől függetlenül jobban érezném magam, ha ilyenkor nem a hangját emelné fel, hanem inkább megnyugtatna. nem kell bizonyítgasson, hanem győzzön meg arról, hogy nincs igazam. nem egy egyszerű 'sosem hiszed el, de igazam van baszdmeg'-et várok el, hanem egy higgadt közlést, és amikor én kezdek el idegbeteg módjára viselkednii, akkor sem idegesítii fel magát, hanem ugyanolyan hangnemben újra elmesélii másképp. persze ez csak idea, ugyaniis én iis sokkal robbanékony vagyok mostanában. inkább eltűnök pár percre, lenyugtatom saját magam, utána pedig 'minthasemmiisemtörténtvolna' felfogással hozzábújok. de ez hosszútávon szintén nem jó. szóval valamiit kezdenem kell magammal, és a kapcsolatommal, mert nekem tényleg fontos, hogy jól érezze magát mellettem. hogy a szavak, amiket mondunk úgy legyen, és nem csak addig, míg kimondjuk. hogy a szavaimat tettekben iis kitudjam fejeznii, és nem olyan értelemben szeretném, ahogy szeretnii tudom, hanem olyan értelemben, ahogy szeretné, hogy szeressem. fejlesztenii akarom magam, de ehhez sajnos nekii iis fejleszteniie kell magát. nem akarok fél bonyhádra és fél szekszárdra féltékeny lennii, bíznii akarok abban, hogy én vagyok nekii a fontos nem pedig a múltja. csak sajnos ilyenkor azzal jön, hogy én voltam az, akii nem volt képes lezárnii a múltját, Ő nem akar senkitől semmiit már... de vele ellentétben én mindenkiivel megszüntettem a kapcsolatom, akiivel úgy érzem látok még bármiféle esélyt arra, higy az egyik fél vonzódik a másikhoz. néha jogtalanul ugyan, de lezártam. Őt viszont körülveszii a múltja. és ilyenkor érzem magam jelentéktelennek. ilyenkor érzem azt, hogy nem én kellek nekii. mert nekii hiányzik az akii volt. hiányzik, hogy bármit megtehet bárkivel.

de én nem akarok bárkii lennii.

és hiába mond néha bármit.

néhány szavát ütii a tetteiivel. 

és tudom, hogy megérdemlem.

mert ugyanezt tettem vele.

és tudom, hogy nekii iis fájt.

de néha úgy érzem, hogy ebből már csak kevesebbet tudok kihoznii.

pedig igyekszem.

úgy igyekszem, mint még soha senkiinél.

na mindegy.

ezek ismét csak szavak.

ideje tennii iis valamiit.

a b

,,Az aki tegnap, mindent megígért, ledönti holnap a várad.''