- ha szakítottam volna veled pénteken... szombaton megdugtál volna valakiit?
- igen, de te hiányoztál volna.
a b
miért gondolod, hogy ez jelent iis bármit? miért gondolod, hogy le kellene nyelnem mindezt? az életemet adnám érted. néha többet iis. annyii mindent megengedek neked. annyii mindent megteszek érted.
tudom.
tudom, mennyii hibám van. a folyamatos hisztizés, a nyavajgásaim, a féltékenykedés, a nyűglődésem, az, hogy nem mindig akarok szexelnii.
olyan dolgokat veszek már hibának, amii természetes.
természetes lenne valakiinek, akii szeret.
ilyenkor nem tudom mit érzel.
hisz te mondtad.
ilyenkor egyre kevésbé érzed, hogy szeretsz.
túl sokat kérek?
sokat azzal, hogy azt várom, megbecsülj?
ilyenkor hol maradok?
bárcsak lettem volna akkor önző...
akkor, mikor azt mondtad, elhagysz, mert jobbat érdemlek.
elvakít a szerelem.
utállak szeretnii.
most Te vagy önző, így én miért ne lennék az?
annyira fáj, hogy ezt teszed velem.
emlékszel mit mondtam?
hogy kifeküdnék az esőre. Te persze egyből kijavítottál, hogy ez helytelen. akkor iis megtenném. akkor nem csak a lelkem fázna, az egész testem átjárná a hidegség, amit belül érzek.
meg sem próbálod megértenii.
azt sem tudod, mii bajom.
megismertél egy olyan korszakomban, amiikor semmii nem szabott gátat, senkii nem mutatta meg, hol van a határ, és én kiélveztem mindazt, amiit tudtam.
te ezt láttad meg belőlem.
egy vidám lány voltam, akii bár utálta az embereket, mégis elszívta tőlük a boldogságot, hogy csak egy percre iis érezze mit iis jelent igazából. és igen, belőled iis kiszívtam. kár volt, tudom, mélységesen sajnálom.
még mindig azt érzem amiatt büntetsz.
de én azóta visszaestem.
már sehonnan sem érzem a boldogság szikráját sem.
és az egész annyira tragikus.
annyira el vagyok veszve.
a b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése