ez a két nap eléggé kikészített. egy kicsit el iis bizonytalanodtam, a maii reggelig. valamiért nem érzem stabilnak a kapcsolatunk, folyton ingázunk a nagyon jó és a nagyon rossz között, és tudom, hogy hol miattam, hol miatta van. amikor egyikünk tök jól érzii magát, a másik biztos, hogy épp azon gondolkozik, mikor hagyja már itt ezt a sok szart, mert akkor lenne a legkönnyebb. viszont többet beszélünk. nem csak a testiség az értékes, hanem ugyanúgy elfoglaljuk magunkat szellemileg, vagy épp hülyéskedünk, vagy bármii, amiihez nem köthető az erotika. és szerintem ezzel fejlődtünk valamilyen szinten.
de mégsem érzem biztonságban magam.
tudom, hogy rengeteg a számára 'műbalhénak' nevezett hisztéria, de ettől függetlenül jobban érezném magam, ha ilyenkor nem a hangját emelné fel, hanem inkább megnyugtatna. nem kell bizonyítgasson, hanem győzzön meg arról, hogy nincs igazam. nem egy egyszerű 'sosem hiszed el, de igazam van baszdmeg'-et várok el, hanem egy higgadt közlést, és amikor én kezdek el idegbeteg módjára viselkednii, akkor sem idegesítii fel magát, hanem ugyanolyan hangnemben újra elmesélii másképp. persze ez csak idea, ugyaniis én iis sokkal robbanékony vagyok mostanában. inkább eltűnök pár percre, lenyugtatom saját magam, utána pedig 'minthasemmiisemtörténtvolna' felfogással hozzábújok. de ez hosszútávon szintén nem jó. szóval valamiit kezdenem kell magammal, és a kapcsolatommal, mert nekem tényleg fontos, hogy jól érezze magát mellettem. hogy a szavak, amiket mondunk úgy legyen, és nem csak addig, míg kimondjuk. hogy a szavaimat tettekben iis kitudjam fejeznii, és nem olyan értelemben szeretném, ahogy szeretnii tudom, hanem olyan értelemben, ahogy szeretné, hogy szeressem. fejlesztenii akarom magam, de ehhez sajnos nekii iis fejleszteniie kell magát. nem akarok fél bonyhádra és fél szekszárdra féltékeny lennii, bíznii akarok abban, hogy én vagyok nekii a fontos nem pedig a múltja. csak sajnos ilyenkor azzal jön, hogy én voltam az, akii nem volt képes lezárnii a múltját, Ő nem akar senkitől semmiit már... de vele ellentétben én mindenkiivel megszüntettem a kapcsolatom, akiivel úgy érzem látok még bármiféle esélyt arra, higy az egyik fél vonzódik a másikhoz. néha jogtalanul ugyan, de lezártam. Őt viszont körülveszii a múltja. és ilyenkor érzem magam jelentéktelennek. ilyenkor érzem azt, hogy nem én kellek nekii. mert nekii hiányzik az akii volt. hiányzik, hogy bármit megtehet bárkivel.
de én nem akarok bárkii lennii.
és hiába mond néha bármit.
néhány szavát ütii a tetteiivel.
és tudom, hogy megérdemlem.
mert ugyanezt tettem vele.
és tudom, hogy nekii iis fájt.
de néha úgy érzem, hogy ebből már csak kevesebbet tudok kihoznii.
pedig igyekszem.
úgy igyekszem, mint még soha senkiinél.
na mindegy.
ezek ismét csak szavak.
ideje tennii iis valamiit.
,,Az aki tegnap, mindent megígért, ledönti holnap a várad.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése