mostan színes tintákról álmodom.

megértem én.

én ne érteném?

hahi, belevittem egy kis Blablát, ebbe a túlpörgő letargiába. kicsit mégsem értem. azt hittem majd jó lesz. megbeszéltük. meg, de minek? talán nem akarjuk eléggé. faszság. miért ne akarnánk? tulajdonképp csak a kompromisszum az, amii mindkettőnkből hiányzik. egy ilyen helyzetben nem tudok ennél többet ajánlanii. ha nem fogadja, nem fogadja. ha más lesz, más lesz. nem gondolom, hogy ez a kapcsolat értem van. ennek a kapcsolatnak nem értem kell lenniiee.

ennek a kapcsolatnak ÉRTÜNK kell lenniiee.

a b

mostan színes tintákról álmodom én is.

legszebb a fekete, mert az nem szín,
s tükrözi az életet mégis,

s jól lehet, ez már az antitézis.

aztán ott van a szürke.

az már szín, ugye?

én másnak mégsem írnék vele,

csak saját lapjaim szórnám tele.

s a kenyér szín? azt nem értem 

miért nem említette

annó Kosztolányi, hisz az élet

egyik másik színe.

azzal is írni kéne.

vagy a bőrnek színe...

én azzal írnék levélbe,

levelekbe írnám a búmat,

vagy épp a tisztuló elmebajaimat.

rozsdaszín. biztosan kacag a fémről.

ha azzal írok, bízisten felőröl.

mégis írnék. írnék mindennel

írnék a bíborral, a zölddel, a kékkel

mézsárgával, vagy rózsaszínnel,

s mégis azt látni csak, hogy a lapok üresek.

pedig nem is azok, csupán fehérrel van rájuk írva.

rá van írva azokra bizony az egész világ búja.

aztán elkezdem használni a lilát.

ejtek vele ugyan néhány hibát,

mégsem aggódok.

tintát javítani bíz' nem tudok.

s ahogy írom a színekkel teli a lapokat,

rájövök, hogy míly boldognak látszanak,

de ahogy Kosztolányi régen

én is csak színezném az életem.

minden egész eltörött.

igazából tudhattam volna.

onnantól kezdve, mikor én megígértem nekii, hogy senkiivel nem alszom majd apuunál. ő pedig csak hitetlenkedett, és nem szólt rá semmiit. már akkor tudnom kellett volna, hogy nem jelentek nekii annyiit, mint nekem Ő.

persze akkor az egész több volt, mint barátság.

most meg már elfelejtett. pedig azt iis megígértük egymásnak, hogy sosem adjuk fel a másikat. igaz, ezt én szegtem meg. de eszébe sem jut, mennyii mindent tettem érte.

most egyedül érzem magam.

mikor leírtam nekii, hogy nincsenek barátaim, és azt kaptam, hogy itt van nekem Huba és Dorina...

nos nem kívánom nekii, hogy átérezze ezt.

azóta nem beszélek vele. valahogy már nem érdekel. felfogtam, hogy már nincs egymásra szükségünk. csak nem tudom, melyikünknek fog fájnii jobban, ha majd felfogja, hogy nem érdekel már...

aztakurva.

hihetetlen.

egy íz jutott az eszembe, és sokáig gondolkoztam mii lehet ez.

de rájöttem.

régen a mamii mindig sütött Dóriinak meg nekem szívecske alakú tortát, amiit valamii fehér cukros krémmel körbekent, majd leszórta szórócukorral.

és annak az íze.

kurvára hiányzik, kurvára ennék olyat.

vajon Dórii emlékszik még rá?

ez most egy levél. Neked. Rólad. Rólunk. 

most csak klisék jutnak eszembe.

olyan széppé tudnánk tennii.

olyan boldoggá tudnánk tennii egymást.

de én tudom, hogy nem tesszük. csak a miértjét nem értem.

ahogy itt fekszem órák óta melletted. te alszol, én cigizek, filmet nézek, no meg téged csodállak. ezt így felváltva. mikor elfordultál tudatosan pattantam utánad.

éreznii akartalak. átölelnii.

gondolkoztam, kezdjek e ismét suttognii.

de tudom, hogy semmire sem emlékeznél.

így leírom, hátha mégis arra veszed magad, hogy olvasod majd a blogom.

- tudom, hogy néha szoktad. -

kiszőkült a hajad. főleg a vége. ne hidd, hogy nem tetszik. vagy, hogy eddig nem tetszettél. szó se róla, mint mondtam, napról napra szépülsz a szememben.

és mikor azt mondod gyönyörű vagyok...

kicsit megáll a levegő.

sírnii támad kedvem.

akárcsak most.

nem vagy tökéletes.

én meg végképp nem vagyok az.

lobbanékony vagy, és folyton a felesleges dolgokkal foglalkozol előbb, mint amiik igazán fontosak lennének. felelőtlen vagy, és hedonista. azt hiszed a mának élnii csudiijó dolog. pedig nem az.

de én így szeretlek.

annak ellenére, hogy tudom, hogy így fogsz valahogy elmarnii magadtól.

a sok rámkiáltás - még, ha te nem iis érzed, én érzékelem a hangváltozást -, és mikor puszit kérek, nem mindig fontos neked, hogy adj.

utána néha nem iis kérek.

olyan jó lenne, ha egyszer látnám, mit csinálsz te, mikor alszom.

persze tudom, játszol.

de én hiszek neked.

hisz mondod, hogy puszikat adsz, nézel.

akár én.

innen tudom, hogy szeretsz.

alapból tudom, hogy szeretsz.

néha nem alszom éjjel, te igen, és tudat alatt puszit nyomsz a vállamra.

olyankor az egész életem abba a pusziba zsúfolnám.

néha viszont makacs vagyok, és azthiszem amit te megtehetsz, azt én iis.

sajnos (?) meg iis teszem.

bár nem, nem sajnos.

ha nem tenném, nem önmagam lennék.

dühít, mikor azt hiszed, én mindent eltűrök.

s persze dühít, hogy azt hiszem, mindent eltűrsz.

de remélem tudod, hogy én szeretlek.

hogy ne szeretnélek?! de, hogy miért? azt nem tudom.

közhelyek, meg populáris verssorok jutnak eszembe. szívem szerint én iis írnék hozzád, de tudom, nem mutathatom meg.

úgy sem értenéd miről van szó, én meg nem fogom leelemezgetnii neked.

elég, ha én tudom, milyen ez.

és hidd el, hogy tényleg így van.

én már elhittem.

szerintem te iis tudod.

talán mondtad iis már kismilliószor, hogy elhiszed.

de átvettem azt a rossz szokásod, hogy ezerszer kell elmondanii dolgokat.

bárcsak látnám mit álmodsz.

olyan nyugodt vagy.

annyira szeretlek.

cipeld helyettem hazáig, geci.

végül megtudtam, mii volt a baja Hubának.

tulajdonképp egy borzalmas délutánt éltem át, aztán valahogy 'megbeszéltük' a dolgot. nagyon örülök, hogy végüliis mégis megpróbáljuk helyretennii a dolgokat, ahelyett, hogy végetvetnénk ennek. mert nem akarom. más értelemben persze de. ez a sok vita valóban kikészít minket iis meg a kapcsolatunkat iis, de úgy vagyok vele, hogy már valamilyen szinten megtanultam kezelnii, vagy igazából nem iis tudom...

a legnagyobb problémám az, hogy ezerszer el kell valamiit mondjak nekii, hogy végre megcsinálja. és játszik. mint egy kisgyerek, folyton játszik. de a gyerekekre, ha ráparancsol az ember, hogy pakoljon össze a szobájába, összepakol. Huba egy naaaagy gyerek. egy nagy szófogadatlan gyerek.

de én így szeretem.

eladtál, és eladtalak.

a szombat borzalmasabb nem iis lehetett volna. alapból az utazást végig unta Huba, meg semmii kedve nem volt jönnii. meg iis értettem, nekem sem volt, de otthon maradnii annyii sem. - bár mégis otthon maradtam volna... - mikor megérkeztünk megmutattam a suliit, amii persze nem érdekelte, de gondoltam miért ne, közel van kb mindenhez. aztán sparhoz vásárolnii, ahol legalább jó idő volt. utána veszekedtünk... mint mindig, ismét a világ legnyomorékabb dolgain, amit már kurvára unok, de nem tudom, mit lehetne tennii ellene. igazából mindketten gecire makacsok és undokok tudunk lennii, amii egy kurvarossz párosítás, szóval ja.

igazából kellőképp tele lett a faszom, mire megtaláltuk végre a helyet. közbe Balázst iis leosztottam egyszer, tök jogosan. felesleges lenne kifejtenii a véleményem magáról a "buliiról", mert tényleg. még sosem éreztem magam ilyen szarul a "barátaimmal". az egyetlen dolog amiit sikerült felfognom a végére az egészből az az, hogy nem, ezek az emberek nem a barátaim, és nem, nem tudom jól éreznii magam sehol. persze ezt megtudom cáfolnii, de a kivétel erősítii a szabályt. visszagondolva a péntekii Viviis-Dóriis bulii kurvafasza, de ugyanúgy ott volt az, hogy órűkon át veszekedtem Hubával, így az sem volt jó. az emberek hatással vannak rám, mert hatással akarnak lennii rám, és már elegem van ebből.

vasárnap hajnal király volt. tulajdonképp érzékelhettem egy kicsit, milyen lehet a csöves élet. igazából erre a pár órára vicces volt, de hosszútávon nem űzném a dolgot.

Hubához jöttünk, aztán tizenegykor keltett anyuu. persze szokásosan beleszólt az életembe (miért ne tenné ezt bárkii iis?) aztán hazamentem. háromra otthon voltam, ötössel mentünk be temetőbe. Dorinával érzékeljük, hogy az évek során egyre inkább nem tudunk viselkednii a temetőkben, mert míg kiskorunkban bújócskáztunk, meg futkároztunk, most egy padon ülve facebookoztunk. hát... ez van.

aztán végre sikerült kialudnom azt a borzasztó hetet. hétfőn időben keltem, még 10 előtt, aztán a semmiivel töltöttem a napot. este azért bementem városba, és ettem egy pizzát amiit egész nap kívántam, majd becuccoltam édességgel, és ittunk Dóriival és Éviivel. később Ákos iis kijött, majd Dorina egy teljesen felesleges dolgon behisztizett, amiit még visszagondolva sem értek nagyon.

ma meg itt vagyok Hubánál. viszonylag korán keltem ma iis, aztán írtam a kiis drámám, meg összepakoltam aránylag, és jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam. két órája ülök itt, és kurvára unatkozok. szerintem Hubának van valamii baja, de hiába kérdezem, hogy mégis mii, bassza megmondanii, aztán később ezekből a pillanatokból lesznek azok a veszekedések, hogy "én soha nem hallgatom meg őt". azt se mindiig értem, hogy miért nem adok nekii biztonságot. ha itt tartunk Ő sem ad nekem. de én ezt sosem hozhatom fel, meg igazából nem iis akarom. elég az nekem, hogy van, csak nekii nem vagyok elég én. és ezt hangoztatja meg minden, konkrétan a kevés önbizalmam, amiit december óta felépítettem magamban lerombolta, és akkor csodálkozik. persze ezt sem mondhatom nekii, mert az van, hogy mit várok. ha meg elmondom akkor meg az van, hogy ne akarjam megváltoztatnii. igazából nem akarom, csak nekem furcsa, hogy ennyire képtelen egy normális kapcsolatra. mert csak elvárható az, hogy ne beszéljen csúnyán velem, nem? de mindegy, én élvezem ezt a normálatlan kapcsolatot iis, nekem csak az a lényeg, hogy Ő legyen velem, és szeressen, mert én már nem tudnék nélküle meglennii. az iis érdekes, hogy ugye 50 nap, és mindig elkúrjuk valamiivel, de én mégiis totál hiszek a dologban. mert én tényleg el tudnám vele képzelnii a jövőm, de látom rajta, hogy most totál céltalan, csak ezzel engem iis tök lehúz, és nem tudom mit csináljak, mert nem akarom, hogy elhagyja magát, de valamilyen szinten már megtörtént. 

és én komolyan nem tudom már, hogy mit csináljak... hogy hogyan tudnék nekii segítenii. csak nem iis mondja, mit kellene tennem, és magamtól már nem tudok miit kitalálnii. :s

na mindegy.

meguntam félnii, kockacukor.

kurvára elegem van abból, hogy bárkii azt hiszii, hogy beleszólhat az életemben.

tegnap egy igen szar napon mentem keresztül, és fél1-fél2 között úgy voltam már vele, hogy akkor baszd meg te, te meg te iis. és elhagyom. és összepakoltam a cuccom, és az ajtóban könyörögtem, hogy nyissa kii. persze nem tette. félt.

volt oka.

nagyon elhatároztam magam tegnap, és több ilyen alkalom nem lesz, ha kell kimászok az ablakon, vagy leugrok az erkélyről, velem többet senkii nem szórakozik.

és utána kicserélték.

nem tudom, hogy ez csak egy ideiglenes "nyugodj meg eff, utána úgyiis gecii leszek veled továbbra iis" állapot, vagy komolyan megemberelii magát, de egyenlőre - lekopogom - kenyérre lehet kennii.

aztán hazajövök, és egyik szart kapom a nyakamba a másik után.

most ez valamii vicc?

hadd döntsem már el, kivel vagyok együtt, az az ember meg hadd döntse már el, milyen az életvitele és milyen a kinézete.

nekem így tetszik.

vannak kivetnii valók, igen, de változtatunk rövid időn belül.

mindent lehet orvosolnii, de kurvára nem azért, mert mások mondják, hanem mert azt akarjuk.

és igen, ha én tetoválást akarok, akkor lesz.

ha később nem akarok, akkor nem miattad nem lesz.

ha Ő nem akarja mosnii minden héten (amii amúgy felesleges iis lenne) a haját, akkor kurvára ne pofázz már bele.

utálom, utálom, utálom.

ketten vagyunk.

ketten a világ ellen.

meg magunk ellen iis.

de én meg már ezt nem akarom.

én érted.

te értem.

mii magunkért.

és akkor jó lesz. mert ez a lényege basszameg.

ha mii azt mondjuk hogy az ég nekünk gecire fekete, akkor mondhatja az összes ember rajtunk kívül, nekünk akkor iis fekete lesz.

mert ez így jó.

mert akkor tényleg egymásért vagyunk.

és nem magyarázunk bele semmii faszságot.

-

más.

-

mindjárt mennem kell buszra, de annyira felforrt már az agyvizem mára, hogy az hihetetlen. nem akartam bebasznii, de effykére ráfér egy jóféle ereszdelahajam.

unom az emberek faszságait.

kajak.

ne szóljunk már be mindenkiinek mindenért.

bassza meg.

kurvameleg van. eskü kintvoltunk három órát, amiiből kb másfél-két órát boltban töltöttünk, és szarul vagyok.

konkrétan minden bajom van. nem csak az, hogy melegem van, vagy izzadok.

ezt így még full le iis szarom.

de szédülök, hányingerem van, és baszottul fáj a fejem.

kb, mintha másnapos lennék, egy korty alkohol nélkül.

meghalok.

és persze hisztis és nyűgös vagyok.

és amúgy Huba iis az, bármennyire mondja.

mert azon pattog, hogy elindulok...

lel, sose szokott.

na mindegy, megszoktam, hogy nekii van mindiig igaza.

és nem, ő sosem hibázik.

de már nem iis mondok nekii semmiit.

mert már leszarom ilyen értelemben.
mert akkor persze, legyen nekii igaza, mert kajak megszoktam, hogy nekem soha semmiiben nincs, csak kb hetii egyszer valamii egyértelmű lófaszban.
és igen, most hisztizek.
ehh...
megint összefogunk vesznii. :')

légszomj.

most nem kifejezetten rossz.

kapd be a faszom, sírdogálj a papoknak

társszerkesztésileg bennevagyok a témába kappakeepo na léptem csuma

mondta Huba. igen. az első sort még én írtam, aztán beleírt, de hogy miért...? meg, hogy ez mit jelent...?xd na mindegy.

szóval igen. eléggé nem alszom kii magam mostanában, és emiatt sajnos kurvára hisztis vagyok. és mondják, hogy fogjam be inkább a számat, de olyan fáradt vagyok, hogy erre sem vagyok képes. ehh.

amúgy most, hogy olvasom, hogy Hubii írta a papokat, tök kedvem támadt elmennii egy misére... :"D kurvarég voltam már, és miséken mindig jókat gondolkozok.

lassan mennii kéne városba, mert szombaton végre Bazsa szüliinapja lesz, és kéne nekii valamii fasza ajit csinálnom. csak persze ahhoz kell cucc. valójában már elterveztem, mit adok nekii, de esélyes, hogy mégsem. hm. majd meglátom.

nagyon nem tudom már, hogy miit írjak. gondolom majd írok később.

vagy ilyesmii.

lel.

hagyjuk, nem számít...

igen, tegnap baszottul összevesztünk.

aztán valamii történt.

igazából nem gondoltam át, mit írok.

tényleg megváltozott, de miattam.

és igaza van.

kurvára igaza.

amikor tegnap csak annyit mondott, hogy az egész élete tönkre ment miattam, beláttam, hogy valóban így történt. és nem tudom, hogy hoztam össze, vonzom a szerencsétlenséget. vagy maga vagyok a szerencsétlenség... jó kérdés.

aztán jött a ma.

és rá kell minden egyes nap jöjjek arra, hogy soha senkiinek nem fogok megfelelnii.

főleg nem a családomnak.

ezért szeretem a barátaim.

mert nekik nem iis kell.

csak mérsékelten.

olyan szinten, amilyen szintet én iis elvágok.

és őket én választom meg, vagy épp Ők engem.

nem úgy, mint a családom.

lassan azt érzem, hogy komolyba teher vagyok mindenkiinek.

és igen.

pontosan ezért akarom megtennii.

mert egy nap.

tényleg megteszem.

"két hónapig nagyon fogsz szenvednii, majd nagyon boldog leszel!"

csak nézek magam elé, és a semmit látom. a hajam ugyan kék lett, de a személyiségem nem változott meg. azt hiszem rég volt ilyen szar napom.

és mondják.

Dorinán kívül mindenkii mondja.

"fiú miatt nem szabad sírnii!"

ehh, mintha az olyan könnyű lenne.

főleg, ha róla van szó.

néha azt érzem, hogy már rég nem az az ember, akiibe beleszerettem. voltak faszságaii, sokszor nem úgy beszélt velem, ahogy kellett, de ezt elhagyta. a sok hiba, amii az elején nem tetszett benne, már nincs, vagy kisebb mértékkel.

de megjelent valamii sokkal másabb dolog, amii miatt már ezt érzem.

ez a kurvanagy libikókázás.

hogy egyszer kurvajó, egyszer meg a pokolba kívánom ezt a kapcsolatot.

de mégis mit tegyek?

egy kurvanagy játékot játszik velem, amii miatt már régóta kiivagyok.

undorítóan érzem magam, most mégis azt érzem nem vagyok önmagam.

hogy a régii eff ezt engedte volna? ~ kötve hiszem.

azt első ilyen balhé után szorította volna a hurkot, ameddig csak tudta volna.

de ez más.

ez kurvára más.

ez teljesen más, mint bármikor.

mert ez valós.

szerelem.
(?)
részemről az.
részéről már szerintem ő sem tudja.
sosem tettem meg vele ezt.
pedig kellett volna.
de hányszor...!
és most itt tartunk.
hirtelen azt sem tudom, hogy benyugtatózzam-e magam a gecibe, legyek flegma, vagy könyörögjek.
annyira egyszerű lenne a könnyű utat választanii.
de a könnyű út nem mindig helyes.
vagy kii tudja.
jó nagy hülye lehetett, akii ezt a mondást kitalálta.
és igen.
ez volt az első olyan bejegyzésem, amii valóban hasonlít a régiekhez.
pontosan azért, mert a szobámban ülök a tiarámmal a fejemen és bőgök.
újra én vagyok.
" AZ a lány"...
hisz ezt akartam, nem?
vagy csak helyettem akarták?
vagy mégis akartam?
itt vagyok.
újra.
szenvedek.
és igen.

ez tényleg én vagyok.

szeretem...

festel?!

a péntek éjjelt Dorinánál töltöttem, bár reggel aludtam csak el, miután egy veszekedés közepette lemerült a telefonom. hm. ebből volt cirkusz rendesen...

hogy hogyan jellemezném a görbe est utánii ébredésem?

az első gondolat, amiire emlékszem az, hogy istentelenül fáj a fejem, úgy mint még soha. aztán feleszméltem arra, hogy úgy levagyok izzadva, mintha épp a fürdőből jöttem volna, csak épp más minőségben. a harmadik tény az volt, hogy Dorina nincs mellettem. megnéztem az időt, fél10 körül járt. szuper, aludtam 3-4 órát. akárhogy iis vendégségben voltam, azon nyomban elmentem fürdenii, majd kikísértettem magam Dorinával. tudtam, hogy hamarosan be kellene menjek a városba, hisz jön hozzám Levii. hazaérve azonban megnéztem az üzeneteim, és láttam, hogy írt. megbeszéltük, hogy délután jött, aminek nagyon örültem. ráírtam Viviire iis, mert fent volt, és megszámlálhatatlanul sokszor hánytam. na igen, akii nem bírja...

végül fél kettő körül megembereltem magam annyira, hogy hajat mossak. a következőképp képzeltem el a Leviis találkozást: egy órán keresztül szenvedek, majd hazajövök. na igen, mekkora faszkalap vagyok.  de végül elég simán ment a dolog. míg végig szenvedtem a délelőttöt és a délután egy részét, Levivel egész jól lettem. nem hánytam többet. mekiztünk, sétáltunk. és dumáltunk. inkább én. meg szenvedtem. jaj, de sok hülyeséget összehordtam Leviinek... atyaságos jó isten... és mégis. annyit röhögtünk. mondjuk nagyjából végig rajtam..:D de ez nem túl fontos... aztán a 17:35össel hazajöttem. Ő meg ugyanazzal ment haza. elém lejött Dorinaa, és a nap továbbii részét vele töltöttem. anyuuval beszéltem pár szót, aztán kijött Ákos iis, hárman csapattuk (volna) tovább a napot, csakhogy átjött anyuu egyik ismerőse. így négyesben cigizgettünk meg dumálgattunk a teraszon. persze szóba került a szerelem téma, amiben Ádám nagyon sokmindent mondott... tökre elkapott a felismerés, hogy el kellene gondolkozzak azon, milyen iis a kapcsolatom Hubával. úgy igazán. de aztán rájöttem, hogy kb mindiig ezt teszem. na meg az lett megkérdőjelezve, hogy igazán szeret-e. de erre ma választ kaptam...

az életem nője, az pont olyan, mint én!

mikor a 21:25-ösről leszálltam, még csak elképzelnii sem tudtam, hogy mit hoz majd az este. egy ideig négyen voltunk, Ákos, az egyik spanja, Dorina és én, majd Ákosék leléptek, és Dórsziival ketten vártunk Vivit, hogy visszaadjuk nekii a cuccát. szomjas voltam, kurvára szomjas, de az egyetlen közelii hely, amivel elérem a 22:20-ast a Platán. megjött Vivii, megtörtént a cucc csere. majd beadtam a derekam, és beküldtem Dort Platánba, közbe Viviivel előtte várakoztunk. kihozta, megittuk, aztán annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy kb futnii kellett volna a buszra. végül megoldottuk a helyzetet; bentmaradtunk. a következő dolog az volt, hogy igyunk valamiit. Platán. olcsó a fröccs, és helyben van. csak bemegyünk és kihozzuk a piát. így iis lett. és ebből a 10 percből akkora balhé lett. majd később...

szóval ittuk a fröccsünk, és beszéltünk. kurvasokat. Huba exe, Vivi. és Dorina. és én. komolyan mondom, életem egyik legjobb estéje lett volna, ha...

ha hajnal egy körül nem kezdünk el Hubával veszekednii. igazából minden a problémája volt, és többféleképp próbáltam megoldanii. bár nem tudom mii lett volna a legmegfelelőbb megoldás. najó, de. az, ha nem csinálom meg alapjába véve ezt a problémát. de megcsináltam, akkor kell rá egy megoldás. az alkohol és a jó társaság hatására viszont általában bőgtem, és nevettem egyszerre. bőgnii Huba miatt, meg a veszekedés miatt, a többit tudjátok... ; )

az este fénypontja persze abszolút Dorina esése volt. a lényeg az, hogy rengetegen tömörültek körénk, erre butácska unokahúgom futva ordítja, hogy FLÓRIIÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁN, majd a hátára ugrik, és visszakézből lepattan róla. xddddd persze a srác totál meglepődve megszólal, hogy "én nem így szoktam a nőket padlóra küldenii" amii méginkább viccesebbé tette a kialakuló helyzetet. :D persze volt még utcatáncolás, utcaéneklés, és a többii és a többii. bár ezek után igazából arra vártam, hogy hazamenjünk. mert bármilyen jól éreztem magam, mégis arra gondoltam, hogy basszameg, Hubával veszekszünk, és erre nem úgy fogunk kiutat találnii, hogy még bent partizgatok. végül éjjel 4 körül vitt haza minket Sziszii.

orfürcsii.

nos. egy ideje nem blogoltam, de szükségét érzem annak, hogy kb mindent elmeséljek, amii történt velem. pénteken orfűre mentünk, fürdenii. rengetegen, na, de ne siessük el.

a reggelem borzalmas volt, nyöszörögtem a fáradtságtól, de megembereltem magam, bepakoltam, aztán lezuhanyoztam. az összekészülés után bementem a városba az 5:45-össel, majd bonyhádra a 6:20-assal. közben vettem kaját, meg cigiztem. szerelmem nem jött kii elém, úgyhogy magányos sétát tettem hozzájuk. a konyhában Ő és a lakótársa, Tibii várt, meg a reggeli kávém, plusz tésztasaláta. a fiúk lassan készültek el, persze késve értünk az induló helyre. ott volt Vastag, Hanna, Márk, Wittman és a többi és a többi... igen. az exe iis. ettől kicsit tartottam, mármint, hogy hogy fogunk egymáshoz viszonyulnii, de úgy voltam vele, hogy NEM leszek féltékeny. a buszon mégis az lettem. ebből később veszekedés iis lett, de még nem tartunk ott. úgy éreztem leszar, amii abszolút nem zavart, mert nem kell folyton velem foglalkozzon, megértem, ha a haverjaival, barátaival akar hülyéskednii, beszélgetnii. aztán néha beszólt, hogy miért nem mondok semmiit... talán mert nem tudok mit mondanii? igazából bosszant, hogy nem értii meg, hogy nekem marhára nehéz megnyílnom mások előtt, és erőltetii a dolgot, de kurvára nem így megy... akiket ismerek, azokkal elvagyok. de amúgy sem szeretek a központba lennii, esetleg néha, mikor olyan pillanatom van. így kussban ültem és messengeren beszéltem... a másik exével.xd igen, Viviről lesz majd még mit mesélnii, a lényeg az, hogy nagyon legyőztem a szörnyeim, amikor bejelöltem, és elkezdtünk beszélnii. mindegy.

szóval az út alatt, ha 3-4 szót megemlítettem, és azt sem hallotta kb senkii, szóval nem értem a későbbii kiakadását. ez iis mindegy.

odaértünk, cigii, jegyek, lepakolás, vetkőzés. négyen voltunk lányok, az egyiknek a nevét sem tudom... Hanna és Rebeka elment átöltöznii, rajtam rajtam volt a bikinii, de mivel kurvára szégyenlős vagyok, ezért csak azután vetkőztem le, miután bekentem életem. aztán bementünk a vízbe, igen, strandoltunk na. xd kijöttünk, ebédeltünk ledöglöttünk, aztán veszekedtünk egy sort... ekkorra már rettentő féltékeny voltam Rebekára, főleg hogy mielőtt veszekedtünk volt egy pillanat, mikor nem voltam Huba közelébe. aztán visszamentem, és Rebeka ott ült mellette. és így mielőtt odamentem hozzájuk eszembe jutott, hogy ez mennyire gáz, mert már álmodtam ilyet. :"D olyanokkal nyugtattam magam, hogy nekem jobb az alakom, meg hogy nem véletlenül szakítottak, meg hogy Rebekának van pasija... de nem ment mégsem. amii visszagondolva elég nagy hülyeség, de valamiért akkor sem túl szimpatikus a csaj. talán azért mert ott ültem és arról beszélt, hogy megcsinálja Huba haját (ami nekem ígért, és nem szólt, hogy már más csinálja meg, miközben vadul mutogat rám - lol, azért nem ilyen drasztikuson, de akkor iis. egyből elkezdte keresnii a horgolóakármilófaszom - ) vagy az bosszantott inkább fel, hogy pofátlanul megkérdezte mik vannak a lábamon, az e amire gondol... próbáltam nem flegma lennii, bár legszívesebben megmondtam volna nekii, hogy kurvára semmi köze hozzá. aztán mutogatta a csuklóját én meg nem szóltam nagyon semmiit rá. Huba valahogy kifogja az ilyen csajokat...

aztán összevesztünk. engem leginkább az zavart, hogy totál megsemmisülve éreztem magam, persze Hubának akárhogy próbáltam magyaráznii, nem fogta fel. utálom, mikor egymás mellé beszélünk, de általában ez van. de emellett kurvára szeretem, és kurvára nem fájnának ezek a dolgok. tényleg azt érzem, hogy próbálok megnyílnii a kurva társaságban iis, de nagyon nehezen megy... nekem Ők még tök idegen emberek, és bármennyire szimpatikusak, nagyon nehéz. nem vagyok egy extrovertált egyén, aztán még Huba bedob a mély vízbe, és nem ér le a lábam... mármint értitek... Ő ismerii őket fasztudja mióta, én meg pár hónapja. inkább pár hete. és nem találkozok velük olyan gyakran. persze, kurvajó arcok, tök azt érzem, hogy befogadtak, és tök jól esik, de Hanna se beszélt mindenkiivel, őt gondolom mégsem baszogatta Márk.. :/

na mindegy.

miután összevesztünk azt mondta, többet nem megyünk sehova társaságba. de én ezt megintcsak másképp kezelem. mármint ha úgy van, hogy van mellettem két ember, akiket én ismerek, de ők egymást nem, tudom tartanii a beszélgetést kettejük között iis. Dorina iis szarul kezelii ezt, és szerintem Huba sincs a helyzet magaslatán, mikor egyedül én vagyok az, akii nem ismerii a másik embereket. kajak mindegy.

miután összevesztünk, és elmondta, hogy szar társasági lény vagyok (amit megfogok cáfolnii!) aludt, én pedig olvastam. előtte hülyéskedtünk, és király volt. Vastag be iis szült, hogy Rebekáék iis, meg Márkék iis tök normálisan, cukin fekszenek egymás mellett, mi meg tök hülyék vagyunk. :D nagyon szeretem, de komolyan, tiszta vicces volt, hogy ott basztattuk egymást, meg birkóztunk, full nem voltunk normálisak. xd

na igen, utána olvastam, Ő pedig aludt. aztán Tibiivel beszélgettem, kurvasokat. tök sok mindent megtudtam róla, és remélem máskor iis fogunk így beszélgetnii. mire visszaértem, Hubát már felébresztették, szóval egy világii nagy fasz volt velem, mert ilyenkor nyűgös. bementünk a vízbe, játszottunk, aztán Vastaggal folyamatosan basztattuk egymást. :D aztán Hubával basztattak -yeah xd -, párszor majd megfulladtam, de lényegében jó volt. Rebekáék eltűntek, maradtunk hatan, és mindhatan úgy emlékeztünk, hogy hatkor találkozunk, szóval csúszdázgattunk, meg képeket csináltunk utána. :D

egyet be iis vágok.

aztán odaértünk a helyre 18:10-re és le lettünk baszva, hogy valójában már háromnegyedre ott kellett volna lennünk... :D persze ezután Huba még vett ilyen krumplit, szóval utána már rá vártunk.. :DDdd a buszon bepunnyadtunk, utána BGS-be mentünk. és szerelmem egész nap semmii alkoholt nem ivott. még BGS-be se. utána átmentünk hozzájuk lefürödnii, meg ilyesmiik...:D aztán mentem buszra. amire mindiig futunk.. :s na igen. ez volt a lényege az orfűs témának. a napom folytatása pedig egész másképp alakult, mint ahogy terveztem...

anyukámmal alszok.

a cím... komolyan. nem tudok egyszerűen, nem tudok egyedül aludnii. félek, vagy nem tudom, de borzalmas érzés az összes olyan alkalom, amikor mégis rá vagyok kényszerülve. ezért nem szeretek pl apunál lennii. viszont szeretek a szerelmemnél aludnii. akii néha nem ölel át. :c mert nekii kényelmetlen. :c

egal.

a b

szóval ebben a részben különleges dolgot mutatok meg magamról. igen, már az elején ellövök egy tök király témát. ez a téma pediiig. a #mutimivanatelefonodon téma.

előzmény, hogy nekem ez a telefonom előtt sosem volt szupi telóm, mindig valamii gagyi, de viszonylag jó "telefonálásra és SMS írásra alkalmas, talán a képek iis élesek" telefonjaim voltak. ezt viszont... imádom... :3

igazából a kis alkalmazásaim, meg a játékokat mutatom meg, meg írok róluk pár sort, de azért láthatjátok, hogy fontos, hogy rend uralja a dolgokat. (lesz majd egy #mutimiivanagépeden téma iis, yuyci, lelőttem...)

szóval, vágjunk iis bele.

elsősorban fontos megemlítenii a hátterem, igen, ezt a szupercuki cicás hátteret. egyszerűen király.

aztán kezdjük a kedvencekkel. mert persze, hogy ezek a kedvencek. nyilván látjátok, hogy a play áruház meg beállítások, fényképező blabla kiemelkedő helyet kapott, mert ezeknek számomra mindig elérhetőnek kell lenniük. a messengernek van az a funkciója, amii lehetővé teszii, hogy egyes embereket ne kelljen keresgélnünk, hanem csak simán... szóval értitek, rákattintasz, és már írhatsz iis. nekem a szerelmem az az ember, akii megérdemlii, hogy ott legyen. :D szeretem emellett a been together alkalmazást, amii napra pontosan megmondja, mióta ismerjük egymást (nekem az fontosabb volt, mintha azt számolná, mióta vagyunk együtt.) és persze... lány vagyok... a naptáram hű társam bármely időszakban. és tök sok mindent megmond (pl azt iis, hány százalék az esélyed arra, hogy a kövi aktus során orgazmusod lesz. nem szupi?:D jóó, persze, kicsit bizar, de nekem bejön...:D ) ha lány vagy, feltétlenül töltsd le! kurvakirály.

olyan fura vagyok, hogy a kis dolgokat, mint pl galéria, youtube, etc... szín szerint raktam egymás után. régen mindig ezt csináltam, és szerintem sokkal királyabb, mintha szanaszét lennének. a többii dolgot meg egyszerűen bedobtam egy mappába (na jó, azta kis seprűs akármit nem tudtam bedobnii az egyik ~ fogalmamsincsmiivanitt~ mappába...) nyilván a főbb mappák a szociális élet, és a játékok..:D #gáznakérzemmagam.xd

a szociális életem a facebook (www.facebook.com/linette.iron), a twitter (twitter.com/linetteiron) és az instagram (instagram.com/maybelinette). nem. a skype-ot itt nem használom. de alapból le volt töltve. szó meghagytam. amiit igazán sajnálok, hogy nincs a poet-hez ilyen kiis ikon, és az ask-hoz. ya. én ilyeneket csinálok. :"D

és végül játékok. (az elsőt ne kérdezzétek, fingom sincs mii az...) ugye a szókereső, amiivel kb ha 3x játszottam..:"D a napii kupak, amii nem iis játék, de örömet okoz, szó idetettem. ééés... igen. a zsiráfos. a világ legkirályabb játéka! kapsz egy kiszsirit egy dobozban, majd jönnek a dobozokban az ugyanolyan kiszsirik. össze kell húzd őket, és minél nagyobb zsirit kapsz. és közben kakilnak. nagyon menő, és függővé tesz...:DD a kecskés ugyanaz, csak azzal a szerelmem játszik, és több dolog van benne, pl egy gyümölcs, amiit a kecske megeszik, és 3 lehetőség van, a kéknél gyémántot kapsz, a pirosnál... ömm... nem tudom, de van még a sárga és... nem, azt se tudom. :"D erről Ő tudna jobban mesélnii, de lényeg a lényeg, ezek a játékok menők.

pont, mint az én telóm.

vagy én.

hahi.

puha ágyból kemény gondolatok.

nos. minden kezdet nehéz. én tudom, hogy nem várhatok csodát, hogy egyik pillanatról a másikra legyen ezer olvasóm. nem iis akarok annyiit. bőven megelégszek azzal, ha a szerelmem, az unokahúgom, a barátaim, és egy-két idetévedt, cuki ember olvassa az életem semmiségeit. de igazából nem iis számít.

ahogy ültünk a szokásos időben, a szokásos helyen ( nem szokásos az idő, mert akkor tesszük amikor akarjuk, és igen... a teraszunkon...xd) Dóriival, miközben serényen blogoltam, rájött arra, mennyire iis hiányziik nekii ez az érzés. igen. az, hogy évek múlva visszaolvasok a kósza gondolataid, és nevetsz, vagy épp sírsz magadon. vagy sírsz a nevetéstől lel. és igen. nekem iis hiányzott. mert írok egy gagyi történetet, amihez jelenleg nincs iis kedvem, holott itt az életem, amii meg full klassz ahhoz, hogy ne örökítsem meg. mert jelenleg komolyan azt érzem, hogy boldog vagyok. 

persze... vannak nehéz pillanatok, de nem vetnek árnyékot az érzésre, amii átjár. úgy volt, hogy ezt a nyarat végigdolgozom, lesz pénzem, viszont időm nem... egyenlőre nincs munkám, és nem sok esélyt látok arra, hogy lesz, viszont van időm. bármire. mondjuk a szerelmemre. a szerelmem bonyolult eset, kb minden nap vitázunk, de mégis azt érzem, biztonságban vagyok ebben a kapcsolatban. - kezd kicsit érzelmesbe átmennii ez a bejegyzés. - nem tudom, mennyire fogok részletesen írnii a kapcsolatunkról, az alapokról semmiiképp, mert úgy gondolom, az teljesen kettőnkre tartozik, így bármely olvasó beleesett a közepébe. igen, előzmények nélkül furcsa lesz majd olvasgatnii róla, de vállalom a kockázatot, hogy talán így iis megértitek. vagy nem. pech.

nem fogok senkit sem bemutatnii a blogomon, nem rakok kii képeket róluk ( vagy de... még meglátom ), de egy biztos. nagyon szeretem azt a pár barátom, akii része az életemnek, szeretem a családom, még ha ez sokszor nem iis mutatkozik meg, szeretem az unokahúgom, Dórit, és igen... szeretem a szerelmem. nagyon.

és most rá gondolok, és hiányzik.

és persze nem ír vissza, mert alszik.

mert holnap strandolnii megyünk, és nekem iis aludnom kéne, de nem tudok.

pech.

hova megy kii, kii hova megy.

sziiaasztok. ismét.
a következő akármiben betekintést nyertek a lelkivilágomba. vagy nem. de engem szórakoztat.

a b

~ évszak lennék: ősz.

~ hónap lennék: szeptember.

~ a hét egy napja lennék: kedd.

~ a nap egy időpontja lennék: éjjel.

~ bolygó lennék: Uránusz, vagy egy törpe bolygó, mondjuk az Eris.

~ tengeri állat lennék: CSIKÓHAAAL.*o*

~ berendezési tárgy lennék: ágy.

~ bűn lennék: irigység.

~ folyadék lennék: etil alkohol.
~ drágakő lennék: borostyán, vagy zafír.

~ fa lennék: fűzfa a sugó-part mentén.

~ madár lennék: jégmadár.

~ virág lennék: fekete rózsa.

~ időjárás lennék: hideg téli este, amikor kint esik a hó, és belepi az egész utcát.♥

~ mesehős lennék: ARIEL.

~ hangszer lennék: zongora.

~ állat lennék: bébibálna.

~ szín lennék: lila, vagy zöld.

~ érzelem lennék: ambivalens érzelem.

~ zöldség lennék: kukorica.

~ hang lennék: tányértörés.

~ elem lennék: szél.

~ zene lennék: valami sírós.

~ dal lennék: oasis - wonderwall

~ film lennék: Szomorú vasárnap.

~ könyv lennék: A kis herceg.

~ étel lennék: most gondolkozok. vagy gofri, vagy spenót. az egyik a kedvencem, a másikat utálom. dilemma...

~ fűszer lennék: fahéj.

~ hely lennék: Pellini.

~ íz lennék: keserű.

~ illat lennék: hajfesték.*o*

~ parfüm lennék: yves saint laurent - parisienne edt.

~ testrész lennék: hát.

~ arckifejezés lennék: megvetés.

~ tanóra lennék: irodalom.

~ mese lennék: Ariel.

~ szám lennék: 7.

~ ruhadarab lennék: fekete estélyi. hahii.

~ ékszer lennék: karkötő.

~ kiegészítő lennék: sál.

~ szeretet megnyilvánulása lennék: ölelkezés.♥

~ rovar lennék: pók.

~ gyümölcs lennék: eper, vagy sárgadinnye. 

köszii, ha olvassátok. :D

csillagpor voltam, lehulltam a földre.

felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a következő blog írója összeszedetlen, káromkodik, és - talán - szexuális tartalmakról ír. ha ez problémát jelentene, és kihatna a lelkivilágára, kérem most távozzon!

a b

sziiaasztok. vagy valamii.

a címet csak az tudja értelmeznii, akii ismerte az előző blogom.

nos. akii nem ismerne, annak bemutatkozom. 19 éves vagyok, és tulajdonképp minden rossz tulajdonság meg van bennem, amiért felidegesedsz majd a továbbiakban. egy dunántúli városban élek, az unokahúgomtól fél percre. ő Dorina, akii minden egyes lépésem és gondolatom ismerii, szóval elég jól kijövünk, már amikor nem vagyunk mindketten rohadt nagy csicskák. eddig valószínűleg megbotránkoztál tőlem, de a következő bejegyzés egy kis 'valamii érdekességeket talán kiszedsz belőlem' téma lesz. jó szórakozást az életemhez.

haha.