igazából tudhattam volna.
onnantól kezdve, mikor én megígértem nekii, hogy senkiivel nem alszom majd apuunál. ő pedig csak hitetlenkedett, és nem szólt rá semmiit. már akkor tudnom kellett volna, hogy nem jelentek nekii annyiit, mint nekem Ő.
persze akkor az egész több volt, mint barátság.
most meg már elfelejtett. pedig azt iis megígértük egymásnak, hogy sosem adjuk fel a másikat. igaz, ezt én szegtem meg. de eszébe sem jut, mennyii mindent tettem érte.
most egyedül érzem magam.
mikor leírtam nekii, hogy nincsenek barátaim, és azt kaptam, hogy itt van nekem Huba és Dorina...
nos nem kívánom nekii, hogy átérezze ezt.
azóta nem beszélek vele. valahogy már nem érdekel. felfogtam, hogy már nincs egymásra szükségünk. csak nem tudom, melyikünknek fog fájnii jobban, ha majd felfogja, hogy nem érdekel már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése