kurvára elegem van abból, hogy bárkii azt hiszii, hogy beleszólhat az életemben.
tegnap egy igen szar napon mentem keresztül, és fél1-fél2 között úgy voltam már vele, hogy akkor baszd meg te, te meg te iis. és elhagyom. és összepakoltam a cuccom, és az ajtóban könyörögtem, hogy nyissa kii. persze nem tette. félt.
volt oka.
nagyon elhatároztam magam tegnap, és több ilyen alkalom nem lesz, ha kell kimászok az ablakon, vagy leugrok az erkélyről, velem többet senkii nem szórakozik.
és utána kicserélték.
nem tudom, hogy ez csak egy ideiglenes "nyugodj meg eff, utána úgyiis gecii leszek veled továbbra iis" állapot, vagy komolyan megemberelii magát, de egyenlőre - lekopogom - kenyérre lehet kennii.
aztán hazajövök, és egyik szart kapom a nyakamba a másik után.
most ez valamii vicc?
hadd döntsem már el, kivel vagyok együtt, az az ember meg hadd döntse már el, milyen az életvitele és milyen a kinézete.
nekem így tetszik.
vannak kivetnii valók, igen, de változtatunk rövid időn belül.
mindent lehet orvosolnii, de kurvára nem azért, mert mások mondják, hanem mert azt akarjuk.
és igen, ha én tetoválást akarok, akkor lesz.
ha később nem akarok, akkor nem miattad nem lesz.
ha Ő nem akarja mosnii minden héten (amii amúgy felesleges iis lenne) a haját, akkor kurvára ne pofázz már bele.
utálom, utálom, utálom.
ketten vagyunk.
ketten a világ ellen.
meg magunk ellen iis.
de én meg már ezt nem akarom.
én érted.
te értem.
mii magunkért.
és akkor jó lesz. mert ez a lényege basszameg.
ha mii azt mondjuk hogy az ég nekünk gecire fekete, akkor mondhatja az összes ember rajtunk kívül, nekünk akkor iis fekete lesz.
mert ez így jó.
mert akkor tényleg egymásért vagyunk.
és nem magyarázunk bele semmii faszságot.
-
más.
-
mindjárt mennem kell buszra, de annyira felforrt már az agyvizem mára, hogy az hihetetlen. nem akartam bebasznii, de effykére ráfér egy jóféle ereszdelahajam.
unom az emberek faszságait.
kajak.
ne szóljunk már be mindenkiinek mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése