most csak klisék jutnak eszembe.
olyan széppé tudnánk tennii.
olyan boldoggá tudnánk tennii egymást.
de én tudom, hogy nem tesszük. csak a miértjét nem értem.
ahogy itt fekszem órák óta melletted. te alszol, én cigizek, filmet nézek, no meg téged csodállak. ezt így felváltva. mikor elfordultál tudatosan pattantam utánad.
éreznii akartalak. átölelnii.
gondolkoztam, kezdjek e ismét suttognii.
de tudom, hogy semmire sem emlékeznél.
így leírom, hátha mégis arra veszed magad, hogy olvasod majd a blogom.
- tudom, hogy néha szoktad. -
kiszőkült a hajad. főleg a vége. ne hidd, hogy nem tetszik. vagy, hogy eddig nem tetszettél. szó se róla, mint mondtam, napról napra szépülsz a szememben.
és mikor azt mondod gyönyörű vagyok...
kicsit megáll a levegő.
sírnii támad kedvem.
akárcsak most.
nem vagy tökéletes.
én meg végképp nem vagyok az.
lobbanékony vagy, és folyton a felesleges dolgokkal foglalkozol előbb, mint amiik igazán fontosak lennének. felelőtlen vagy, és hedonista. azt hiszed a mának élnii csudiijó dolog. pedig nem az.
de én így szeretlek.
annak ellenére, hogy tudom, hogy így fogsz valahogy elmarnii magadtól.
a sok rámkiáltás - még, ha te nem iis érzed, én érzékelem a hangváltozást -, és mikor puszit kérek, nem mindig fontos neked, hogy adj.
utána néha nem iis kérek.
olyan jó lenne, ha egyszer látnám, mit csinálsz te, mikor alszom.
persze tudom, játszol.
de én hiszek neked.
hisz mondod, hogy puszikat adsz, nézel.
akár én.
innen tudom, hogy szeretsz.
alapból tudom, hogy szeretsz.
néha nem alszom éjjel, te igen, és tudat alatt puszit nyomsz a vállamra.
olyankor az egész életem abba a pusziba zsúfolnám.
néha viszont makacs vagyok, és azthiszem amit te megtehetsz, azt én iis.
sajnos (?) meg iis teszem.
bár nem, nem sajnos.
ha nem tenném, nem önmagam lennék.
dühít, mikor azt hiszed, én mindent eltűrök.
s persze dühít, hogy azt hiszem, mindent eltűrsz.
de remélem tudod, hogy én szeretlek.
hogy ne szeretnélek?! de, hogy miért? azt nem tudom.
közhelyek, meg populáris verssorok jutnak eszembe. szívem szerint én iis írnék hozzád, de tudom, nem mutathatom meg.
úgy sem értenéd miről van szó, én meg nem fogom leelemezgetnii neked.
elég, ha én tudom, milyen ez.
és hidd el, hogy tényleg így van.
én már elhittem.
szerintem te iis tudod.
talán mondtad iis már kismilliószor, hogy elhiszed.
de átvettem azt a rossz szokásod, hogy ezerszer kell elmondanii dolgokat.
bárcsak látnám mit álmodsz.
olyan nyugodt vagy.
annyira szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése