puha ágyból kemény gondolatok.

nos. minden kezdet nehéz. én tudom, hogy nem várhatok csodát, hogy egyik pillanatról a másikra legyen ezer olvasóm. nem iis akarok annyiit. bőven megelégszek azzal, ha a szerelmem, az unokahúgom, a barátaim, és egy-két idetévedt, cuki ember olvassa az életem semmiségeit. de igazából nem iis számít.

ahogy ültünk a szokásos időben, a szokásos helyen ( nem szokásos az idő, mert akkor tesszük amikor akarjuk, és igen... a teraszunkon...xd) Dóriival, miközben serényen blogoltam, rájött arra, mennyire iis hiányziik nekii ez az érzés. igen. az, hogy évek múlva visszaolvasok a kósza gondolataid, és nevetsz, vagy épp sírsz magadon. vagy sírsz a nevetéstől lel. és igen. nekem iis hiányzott. mert írok egy gagyi történetet, amihez jelenleg nincs iis kedvem, holott itt az életem, amii meg full klassz ahhoz, hogy ne örökítsem meg. mert jelenleg komolyan azt érzem, hogy boldog vagyok. 

persze... vannak nehéz pillanatok, de nem vetnek árnyékot az érzésre, amii átjár. úgy volt, hogy ezt a nyarat végigdolgozom, lesz pénzem, viszont időm nem... egyenlőre nincs munkám, és nem sok esélyt látok arra, hogy lesz, viszont van időm. bármire. mondjuk a szerelmemre. a szerelmem bonyolult eset, kb minden nap vitázunk, de mégis azt érzem, biztonságban vagyok ebben a kapcsolatban. - kezd kicsit érzelmesbe átmennii ez a bejegyzés. - nem tudom, mennyire fogok részletesen írnii a kapcsolatunkról, az alapokról semmiiképp, mert úgy gondolom, az teljesen kettőnkre tartozik, így bármely olvasó beleesett a közepébe. igen, előzmények nélkül furcsa lesz majd olvasgatnii róla, de vállalom a kockázatot, hogy talán így iis megértitek. vagy nem. pech.

nem fogok senkit sem bemutatnii a blogomon, nem rakok kii képeket róluk ( vagy de... még meglátom ), de egy biztos. nagyon szeretem azt a pár barátom, akii része az életemnek, szeretem a családom, még ha ez sokszor nem iis mutatkozik meg, szeretem az unokahúgom, Dórit, és igen... szeretem a szerelmem. nagyon.

és most rá gondolok, és hiányzik.

és persze nem ír vissza, mert alszik.

mert holnap strandolnii megyünk, és nekem iis aludnom kéne, de nem tudok.

pech.